No Products in the Cart
CUKOVY Archive Sale
NOVEMBER 16-20.
Az interjút készítette: Balaskó Levente
–––––––––
A Cukovy egy 2014-ben Tálosi Lívia által alapított márka, mely a mindennapi életből merít sokrétű inspirációt, és ismert motívumokat (mint akár a saját márkanevük betűi) tesz hordhatóvá. A variábilis és moduláris elemekkel lehetőség nyílik a kabátot mellénnyé alakítani vagy ujjakat és kabátrészeket megcserélve egy saját ruhát létrehozni az elsősorban városi nők számára készülő darabokból. A márka folyamatosan részt vesz nemzetközi porondokon, legutóbb a milánói divathéten külön prezentációt is tarthattak korábbi Buyers Award díjukkal. Poprádi Flóra 2020-ban csatlakozott be kreatív igazgatóként a márka életébe, ahol kézzel készült kollázsokból építi fel a kollekció darabjait.
A Spark Le Monde Andrássy út 18. szám alatti üzletében november 16-20-ig CUKOVY Archive Sale-el és 16-án este nyitóbulival várunk mindenkit. Ennek apropóján készítettünk Flórával interjút.
Forrás: ©FLORA POPRADI
Inkább vizuális művészként definiálod saját magad. Tudatosan egy tág fogalmat használsz magadra és a munkásságodra, vagy más oka is van ennek?
Nem szeretném magam korlátok közé zárni. Az évek alatt jobban elkezdett érdekelni az, hogy milyen más eszközöket tudok használni az érzelmeim kifejezésére. Szerintem például a Cukovy azért passzol hozzám, mert nagyon izgalmas formákat lehet megalkotni, a következő kollekcióban pedig egy kísérletezőbb projektet sikerült összehozni.
Egész életedben visszatérő dolog a származásod, nicaraguai volt édesanyád, magyar édesapád. Említetted már, hogy sokszor szembesültél azzal a helyzettel, hogy Nicaraguában magyar vagy, Magyarországon nicaraguai. Ez a fajta paradox interkulturális létállapot hogyan hat rád, okozott benned olyan feszültséget, amit a munkáidra projektáltál?
Az elején nagyon próbáltam valahova "állni", meghatározni azt, hogy mi is az identitásom. A művészetemben is igyekeztem választ találni, hogy ki is vagyok, de mostanra sokkal fluidabban kezelem ezt a helyzetet. Az, hogy elkezdtem ezzel foglalkozni egyetem alatt, nagyon sokat segített abban, hogy megtaláljam a saját hangomat. Jelenleg ott tartok, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a kettő közt állok, mert megtaláltam azt a vizuális formanyelvet, ami a saját identitásomhoz a legközelebb áll. Így sikerült a kettő keresztezéséből egyfajta saját látásmódot kialakítanom. Meghatároztam a művészeti tevékenységemet így, hogy foglalkoztam ezzel. Tehát volt egyfajta művészetbe oltott identitáskeresés, ami ennek eredményeképp feloldódott bennem, így mintázatokban tovább vittem azt, de túlléptem a keresés fázisán.
A 1Granary-n megjelent egy interjú veled, ahol a Covid alatt készített naplódról beszélsz és annak körülményeiről illetve arról, hogy a felgyülemlett feszültséget próbáltad ilyen módon feldolgozni. Ezt terápiás szempontból sikerként tudod elkönyvelni?
Nekem az alkotás alapvetően egy terápiás eszköz és amikor jobb lelkiállapotban vagyok, akkor nincs is igazán kedvem alkotni. Amikor sűrűbb időszakok jönnek, akkor feszült leszek, elkezdek rajzolni, színezni és azt veszem észre, hogy nagyon boldog vagyok és el is felejtem, hogy mi bajom volt. A divat szakon nagyon sokat kellett dolgozni, én így is szocializálódtam, hímezni, gyöngyözni, agyagozni kellett, ezekkel nagyon sokat foglalkoztam, beleástam magam és jópár hétig dolgoztam egy-egy technikán. Ezen a nyáron volt az, hogy elengedtem picit mindent, ami egy ideig fura volt, de egyszerűen néha arra is szükség van, hogy kikapcsoljam az agyam; nyilván nem teljesen, hiszen munka közben gondolkodnom kell a kollekciókon, de szükségem van arra is, hogy az alkotás helyett ötletekkel foglalkozzak. Most épp kevesebb kedvem van az alkotáshoz, de egy csomó új tervem van, amit szeretnék megalkotni, a Cukovy következő kollekciójába már ezt is belevittem, az FW’24 kollekció fő printjét például én készítettem. Csináltam egy nagyobb festményt és az lesz az egyik mintája a kollekciónak. Ez nagyon izgalmas élmény volt így, hogy jobban bele tudtam vinni a saját művészetem, amit eddig is megtettem, de most több idő volt arra, hogy végigvigyem ezeket a koncepciókat.
Forrás: ©FLORA POPRADI
Mennyi kreatív mozgástered van a Cukovynál?
Nagyon sok terem van arra, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet, nyilván vannak fixált elemek, mint, hogy tollkabátok, vagy felsők, olyankor azon belül kell dolgoznunk, de rendkívül jók a munkatársaim, szuper, hogy ilyen emberek vesznek körül, hiszen ez nagyon inspiráló hatással van rám is.
Hogy alakult, hogy végül náluk dolgozol?
Covid alatt talált meg a Lívia és húzott be magával a márkához. Visszagondolva ez nagyobb falat volt, mint gondoltam. Érdekes belegondolni mennyit tanultam az elmúlt pár évben. Nagyon izgalmas fázisban van most a Cukovy, egyre többen vagyunk, több időnk van kreatívabb projekteket indítani, a következő kollekció is elég vagány lett és látszódik majd, hogy volt időnk gondolkodni rajta.
Amikor a Marine Serre-nel voltál gyakornok és ASAP Rocky márkájával kollaboráltatok, akkor te csináltad a végső simításokat a kollekción. Milyen volt találkozni ASAP Rockyval?
Mindenki találkozott vele, én pedig dolgoztam is a ruháján. Neki kellett pár lookot tervezni, ennek a tervezési folyamatában vettem részt és a gyártásra készítettem elő a darabokat, nagyon izgalmas volt az egész folyamat. De érthetetlen módon én pont nem találkoztam vele! Ezt a mai napig bánom.
Az csak egy furcsa véletlen, vagy a te kezed is benne van abban, hogy a több mint száz éves Unikum grafika került rá ASAP Rocky pólójára?
Teljesen véletlen, hiszen ez úgy működött, hogy a használt ruhák hatalmas bálákban érkeztek, ebből le voltak leválogatva a fekete, fehér és rózsaszín mintás pólók. Valaki még előttem ezek közül választotta ki az Unikumos pólót, valószínűleg tetszett neki. Szép véletlen volt ez.
Mit gondolsz arról a nézetről, miszerint az alkotó embernek "kellenek" a fájdalmas események, a neurózis, vagy veszteség ahhoz, hogy kiteljesedjen a művészetében, és maradandót alkosson? Édesanyád korai elvesztésére is gondolok.
Szerintem képzőművészként kreatív személyekként alapvetően sokkal érzékenyebbek vagyunk. Nekem az is elég nagy trauma volt, hogy mennyit csúfoltak kis koromban, az már egy életre elég lett volna. Nekem gyorsabban kellett felnőnöm, a gyerekkorom hamarabb ért véget. Emellett szeretem, ha valaminek van valamilyen mögöttes tartalma, ami harmóniában van az esztétikával, angol kifejezéssel élve “visually pleasing”. Fontos, hogy szép is legyen az, amihez tartalom vagy érzés is párosul.
Zárásként, neked mi a kedvenc márkád a Spark Le Monde kínálatában?
Hát természetesen nagyon szeretem a Marine Serre-t, de az Ottolingert, a Nensi Dojakat és a Bottega Venetat is, bár náluk nem dolgoztam. Nagyon vagány márkák ezek, amik kísérleteznek a formával, az anyaggal és nem riadnak vissza az egészen absztrakt megoldásoktól sem. Emellett pedig nyilvánvalóan nagy kedvencem – a nálatok is nemsokára kapható – Cukovy.
Kedvenc szettet tudnál mondani az üzletből?
Cipőnek a Miista Anitha csizmát mondanám, felsőnek a Marine Serre hold mintás topját, az Ottolinger Otto pántos felsőjével, ezzel az Ottolinger farmerral, és ezzel a kerámiatáskával
A CUKOVY Archive Sale eseménye regisztrációhoz kötött, aminek linkjét itt találod!